Akváriumi Díszhalak

Valósággal káprázik a szemünk, amikor a guppiknak a szivárvány minden színében pompázó raját nézzük. Aprók és fürgék ezek a halak, állandóan mozgásban vannak. Hosszas tenyésztőmunka eredményei ezek az élénk színű, szép halacskák. Hazájukban, Dél-Amerikában ugyanis a színekben pompázó guppik ritkaságba mennek. Ott szürke színűek, úszóik sem ilyen élénkek. De ez így van jól. A környezetbe olvadó színük megvédi őket attól, hogy a madarak észrevegyék, a rabló halak elnyeljék őket. Általában 3 kishala születik 1 nősténynek. Elevenszülő! Etetés: minden 2. Nap.

Ezek a halacskák rajokban élnek Dél-Amerika kis patakjaiban. A víz fölé zöld függönyként borul a trópusi erdő. Lombozata olyan sűrű, hogy még a napsugár sem hatol át rajta, a patak vize is feketének látszik. A halacskák megszokták ezt a sötétséget, s a testükön húzódó világoskék csíkról ismerik meg egymást. Ha a lombsátoron áthatol a napsugár, és megvilágítja a vizet, akár a reklámok neonbetűje esténként a városi utcákon. Erről a világító csíkról nevezték el a kis halakat. 3, 5 cm. Rabaut francia orchidea gyűjtő 1936-ban találta az Amazonas perui tájain. Pontos recept szerint, lágy, savanyú vízben ívatják. Ívás után a szülőket zseblámpa fényénél kell az elsötétített tenyészmedencéből eltávolítani, mert az ikra rendkívül fényérzékeny. Etetés: minden 2. Nap.

Ennek a halacskának is neonfénye van, de a hasa élénkvörös. Ha ráhull a napsugár, úgy ragyog fel, akár a parázs, vagy az égők a karácsonyfán. Nagyon szép látvány, amikor a halak egész raja szikrázik és ragyog a sötét vízben, mintha ünnepi kivilágítás volna.4-4,5 cm. A rio Negróból kerülhetett Európába 1956-ban.névadó sajátsága: az élénkvörös hasrész, felette széles, ragyogó zöld csík. Tenyésztési módja ,,innesi’’ –éhez hasonlít, de nehezebb, már csak azért is, mert a hímek sokszor nem mutatnak érdeklődést nőstényeik iránt. Etetés: minden 2. Nap

Az egész akváriumban nincs feketébb hal mint a mollienisia. Ivadékai is feketék, és nagyon fürgék. Mihelyt a világra jönnek, máris eleséget keresnek. E halacskák a hazájukban kis patakokban élnek. Ha ellenség, parányi - infusorium ázalékállatka - támadja meg őket, akkor a kis halak kiúsznak a tengerre. Az ázalékállatka a tenger vizében elpusztul, a halak pedig visszatérnek a patakba. Etetés: naponta 1-szer!

Ez a márvány vitorláshal. Az Amazonas folyó vizében, sűrű nád között él. A vitorláshal azonban könnyen és szabadon mozog benne: teste ugyanis teljesen lapos. Ha kiér a szabad vízre, rögtön hancúrozni kezd. Mihelyt azonban feltűnik egy ragadozó, a vitorláshal azonnal bemenekül a nádasba. A nád megvédi, akár egy kerítés: a vitorláshal látható, de odaúszni hozzá nem lehet. Így aztán a ragadozó éhkoppal távozik. Etetés: minden 3. Nap!

  Feketecsíkos páncélos harcsa :(Coridoras Sp.)

Heverész a kis harcsa a homokban, pihen, csak az úszói rebbennek meg néha, s a szeme forog. Arra kíváncsi, hogy hol, mi történik. Ha pedig hever, akkor nem éhes. Ámde mihelyt megjön az étvágya, rögtön elindul, ide-oda úszik, lemegy a fenékre, kukacot keres. Hol a kövek alá surran, hol meg a vízbe merült fatuskó alá. Ha aztán az iszapot kezdi túrni, egész fekete felhő keletkezik. A kis harcsa szinte nem is látszik, csak a felhő sétál tovább az akvárium alján. Etetés: naponta 1-szer!